kétszázegy :O

a mai kreativitás adagból annyi maradt hogy tízkor arra keltem hogy a takarítólány mossa fel a padlót a szobában én meg feladtam az elhatározást miszerint bemegyek suliba. nem látok baszki. na mindegy ebédelek aztán leszállítom a tegnap este telefonon rendelt boldogkatát. a trógerség az mindig megy.

Mai napi kreativitás-

adagom kimerült a nagy elhatározásokban, a nagy beszélgetésekben, a nagy alvásban tanszervíz órán 3széken. telefonálok kinn a folyosón anyuval amikor elhalad mellettem a tanár kabátban, táskával. utána kiáltok hogy hé robi mégis hova mész?! mire annyi a válasz hogy csak nem képzelem hogy ittmarad mikor csak egyedül vagyok jelen órán. énkérekelnézést. a tanár úrnak derogál tanítani viszont felháborodik mikor húzom a szám hogy én nem azért járok iskolába hogy filmeket nézzek, főleg ha vicces ősemberes filmről van szó. hátafaszomat. aztán a holnapi kreativitás adag abból állmajd hogy lelépek tervezésről mert hiába a nagy ígéretek mégiscsak egy fasz vagyok és nem csináltam meg amit kellett és ezért most sunyin elosonok. napomat pedig azzal zárom ma hogy szanaszét oltom egy kedves ismerős barátnőjét nem gondolva arra hogy magára veszi és a peti is lefaszozott a telefonban ezért.
micsoda izgalmak. el is szívok egy cigit.

óigen és most a luca leszól az ágyról hogy feküdjetek már le.

Jóéjszakát cigaretta.

Eszti jön be és halkan kuncog mert belépve egy kockás pizsigatyás segg fogadta az arcában. Remegő térdekkel guggolva iszok egy korty vizet. széthasad a fejem. ma találkoztam a mátyással és annyi mindent mesélt, hirtelen úgy éreztem hogy én tulajdonképpen nem is csinálok semmit. még a 4 fokos kosárradobás partit is kihagytam mert a tesigatyám olyan aprócska hogy a pólóm eltakarja és hát mi cink vagyok hogy nem megyek tüdőt gyullasztani, nemde? nem bánom az egyeseket, kit érdekel hogy a katalin rajztudása kétharmad gecire leszarom a kockológiát de még a művtörit is amire nagyzolva ültem be hogy egy kis egyiptomot íkúból is meg tudok írni és 45 percig pislogtam a kivetítőn lévő kérdésekre hogy ez most mi a fasz. olyan fáradt vagyok és úgy szétrombolom magam és a kapcsolatom hogy nincs is semmi értelme. látom a munkáimban a gyerekes zűrzavart, és látom az elmúlt majd' 19 év minden pillanatát. fel kellene tudnom használni de olyan tudatlan vagyok. megmentem a saját életem, tudod mert biztos vagyok benne hogy tömve vagyok csupa fura de használható dologgal. meg mert érzem a változásokat, ez mostmár nem az a tengéslengés mint eddig, két évünk van most arra hogy megalkossuk magunkat. de te beszoptad mert gyökér vagy, nekem csak ki kell csomagolnom.

Az istenedet kata!

Apálykor kétségbeesetten rohanok az ár után és mikor dagályként néz rám vissza olyankor izomból futok a part felé.
Az alvó szörnyet bottal piszkáló gyerek vagyok aki ébredéskor félelemtől kirobbanó szívvel menekül.
Senkinek sem árulok el titkokat, és mikor maguktól rájönnek úgy viselkedem mintha természetes lenne minden. nehogy azt hidd már
Csalódás önti el a szívemet mikor megtorpanok a mélység előtt. gyerekes indulattal taszítanám a józan eszemet végeláthatatlan zuhanásokba. hajt a kíváncsiság, az elmém olyan tiszta mint a szűz hó olyan fehér mint a frissen született papírok tömege és elnyomhatatlan az érzés hogy ha valami ilyen makulátlan hát ne hagyjál nyomot rajta.
Ezért kavirnyászok a szakadék szélén és ezért játszok a szörnnyel is. Félig megrágott majd kiköpött szív - és agydarabkák. Gonoszság.
Megrohadok ettől a szartól. A szerelem betompít. megbéklyóz. felnőtté tesz. kalapot emelsz és leköszönsz.
bezárod az ajtót és örökre száműzöd a szörnyeket a szakadékaikkal együtt. csak a párhuzamos egyenesek (ki)törések nélkül.
Ki akarom tépni magamból ordítva remegve térdre esve mert nem teheted ezt velem még nem!
EL AKAROK TŰNNI*

[Agyszarkiszivárgás.]

Vattaidő.

Ezer és ezer darabra robbanva szárnyra kap a szíved. Ezek a napok bódító koppanások az élet padlóján.
Sikíts térképet, mely szívedig elvezet. (élvezet.)
eszmélet-vesztés.
már fel sem ébredsz az álmaidból. mindennap összemorzsolod a szíved, hogy ne kelljen a szemébe nézni. Te vagy a pont ahol a hullám megtörik és visszagördül. Beleszaggat a fény a pupilládba. Folyton menekülsz, pedig te vagy az egyetlen aki fájdalmat hoz. Minden éjjel szerelmes vagyok de egyre zavarosabban és fájdalmasabban. A végeredmény mindig egy ágy, összeharapott lepedőkkel. Kiköpködött szívmorzsákkal és az egyre erősödő érzéssel, hogy belefulladok a saját őrületembe.

(notitle.)

Mindig vannak azok a pontok amiket elhagyva minden esetben azt hiszem hogy többé semmi sem lesz már úgy, mint régen. repdeső ujjakkal marcangolom szét a betegnek gondolt részeket és a tátongó szakadásokat súlyos lakatokkal zárom össze. soha semmi nem változik. ordító űrnek érzem magam, amiből hat lépéssel ezelőtt téptem ki a hangot.

- You are so skinny, dear.
- Ah, haha. Thankyou.
- But i am skinny too.
- Yes, you are. ... Really.
- That's all right and this is so funny to sit down and speak with a nice little girl and then after 5 minutes.... a joint? Haha. Yes. That's all, Katey.

Sosem fogom kinőni.

Pislákolj közelebb a valósághoz.

Vagy kapdbe. kösziheló.

Ahol a part szakad,

ott hátat fordítok és huncutan mosolyogva várom hogy elnyeljen az a hatalmas száj.
az ébrenlét ott kezdődik mikor rájövök hogy ez a gyomor egy csapda.
az én cethalamat vágynak hívják és imádok a fogságába esni, majd elmenekülni és hagyni hogy újra elkapjon.

leléptem a balatonra.

Fogyaszd el az alkoholos bambidat velünk

aztán tégy belátásod szerint.

Eltévedtem az alkoholmámorban de a görbe utak egyenesen a boldogság felé vezetnek. megáradt az élet, a sodrás közepén állok bizonytalanul azzal a biztos tudattal hogy minél beljebb haladok annál kegyetlenebb erővel mosódik ki belőlem a mocsok. persze a gyakorlat szerint felszívódik. ha szakad az eső és alagutakban vagyunk például. olyankor kiabálunk. mondjuk hogy látok az égen egy vaddisznót ami félbe van vágva és a segge helyén egy tacskó van.
de ez kajakra ott volt.
kiabált robert fitzgerald diggs is a dürer kert színpadán. mondjuk ilyeneket hogy when i say wu tang you say HEEEEY! aztán lenyújtotta a cigarettát a tombolásba.
Az elmúlt hetek stresszgörcse teljesen feloldódott. volt mibe.
Elsírtam magam a rza parti közepén a you can't stop me now számon. mert ebben 2 sor pont betalál minden nézőpontból minden problémát.
azon az estén újra elöntötte az agyamat az atomláv és elfelejtettem mindent, még azt a retkes voltot is a nojziával amiért annyira fájt a szívem és annyira dühös voltam.
boldog voltam és felelőtlen, nagyon szerelmes és nagyon részeg.
és ezt az állapotot azóta (szinte) nonstop tartom.
mint az a bácsi aki a stefánia hotelből jött ki talaj részegen, szabó dezsőnének hívták iszonyatosan édes volt és nagyon sokat mesélt a bohém életéről, majd elvitt minket taxival a déliig. <3
de nem ez most a lényeg.

No matter how hard you try, you can't stop me now

Őrület!

Június huszadikán jöttem haza pestről mikor felhívott a réka hogy partivan. mielőtt megünnepeltük volna hogy ő is 18 és megkapta volna a csillogóslila vibrátort, megszereztem az érettségi tételsoraimat. [ügyeskislány.] Huszonegyedikén rettenet másnaposan délután hatkor felkeltem átfutott az agyamon hogy legközelebb talán nem iszok ennyi pálinkát és nem hogy viszkit de bort sem, majd kísérletet tettem arra hogy hatvan tételnyi tananyagot beerőszakoljak a fejembe reggelig. 2óra alvás után olyan remegéssel keltem reggel hogy magam sem hittem el. Ha hétfőn nyolc órakor kimondják a nevem elájulok. esküszöm. de nem. frissen szerzett kidolgozott tételeimmel aludtam estig, majd ájulásig tömtem magamba az okosságokat. kedden reggel én voltam a második tételhúzó. danival megbeszéljük mennyire nevetséges hogy remegő kézzel cigizünk.
Mit akarsz húzni?
Ööö asszem nincs olyan.
Nekem arany kell. esküszöm. kurva aranyjánost akarom húzni.
állok az asztal előtt és nézem a 19 tök ugyanolyan borítékot. Aranyaranyarany! Érted bazdmeg ARANY.
És kihúzom a kupac közepéről a kettes számú tételt ami Arany János balladái.
ó.
Nyelvtanból semmit nem tudtam. Kihúztam az smst. Azt hittem ordítok.
Történelem. oké, ami nem cinkes az az első 4 tétel, szóval bele kell trafálnom. elmélyülten tanulmányozom a borítékokon átlátszó forrást és próbálom kisilabizálni melyik lenne a tuti amikor megszólal a sáhóné hogy válasszak nyugodtan, mind nagyon jó. aha. szerintem is. na hajrá. Második tétel, a 10.század gazdasági átalakulása.
a világ legprimitívebb tétele. ilyen a világon nincs.
Rajzra annyira meg voltam már őrülve hogy kis híján elsírtam magam. hajnalban 3órán keresztül írtam hogy mit fogok mondani. az a helyzet hogy 100%-os felelet esetén ötös vagyok rajzból. úúúú.
[hatásszünet.]
taroltam geci.
mentem lefelé cigizni mikor a pózner belecsapott a tenyerembe és csak ennyit mondott megvan.
ajajajajjjjj.
majdnem leszédültem a lépcsőn.
szóval ez az amit én a mai napig nem hiszek el :


















bolond leányoknak áll a világ.

Bábel.

Érted, hogy nem érted amiről beszélek?
Faszom fog önkifejezni nem vagyok hajlandó magyarázkodni már.
Lenyeltem a hangom, és ha a mozgólépcsők tennének kanyarokat, visszahányt szavakkal radíroználak ki a múltamból. Ha té betűvel kezdődik a neved, felejtsd el hogy a világon vagyok köszi.
mert ez kaparászott a fejem hátuljában szombat óta, ennyi. de most csak az számít hogy előző életemben rózsaszín elefánt voltam most pedig kebab, és ez akkora hülyeség amitől szétfeslenek az egek és a szerelem ágybazár.

Paradoxon.

Mellette egy olyan önmagammá válok ami nem én vagyok. Ő nem képes irányítani vagy befolyásolni vagy hatással lenni rám, esetleg megérteni és mindezek hiányával hip hop elszabadul a pokol.
Teljesen tökéletesen szabad vagyok és éppen ez az, amiért a saját undorító görcseim olyan béklyóba zárnak amiből nem tudok egyedül szabadulni viszont beköszön az önundor.
Én nem tudok viselkedni engem kontrollálni kell.
A sors furcsa fintora hogy van egy tök normális barátom aki szereti hogy szararc vagyok és én megőrülök ettől.
[visszatartasz. ez a baj.]
én változni szeretnék de ez így nem megy. nem számít ha te ilyennek szeretsz ha én ilyennek nem szeretem magam.
hát te nem érzed hogy ennél több van bennem?
ki kell próbálnom. rá kell jönnöm.

Nem értem mit szeretünk egymásban amúgy. tényleg bárkibe szerelmes lehet az ember és az a flancos telibebaszott szerelem egy szarság. igaziból. nekem például a faszom tele van vele már.

miért képzelődsz katalin?

a betegség úgy zuhant az érzékeimre meg az idegrendszeremre mint egy mázsás szikla. betompított és elzárt a világtól a fejembe. ez igen veszélyes dolog számomra mivel ha kifelé nem tudok zsizsegni akkor befelé fogok és megtalálom minden szőnyeg alá söpört nyűgömet, alaposan elrejtett fájdalmaimat meg a félelemajtókat amikhez pillanatnyilag nincsen kulcsom hogy bezárhassam.
meg vagyok őrülve és ez nem volt a forgatókönyvben.
szeressen valaki olyan erővel amit fel tudok most fogni mert megint nem értem mire jó ez az egész. a szerelem olyan nyűg mint a levegővétel.
mikor nősz már fel végre.
lementem venni egy üveg pezsgőt és mégiscsak átmegyek a petihez. pedig a mai nap én igazán nem vagyok szerelmes. rohadjak meg.

Túl sok

az út
on a
kétség
be esés
ből a
zavar
ba ejtés
be zuhanás.
meg a Káoszüdvözlet.
a híd nélküli szakadékok.
és a minden egyes alkalommal elvárt csoda.

anya szerint egyszer elfogynak a malacaim.

drunkenphilosophy

. . . . jó és például a fiúknak két szíve van, mert van a farkukban is egy apróbb és néha azzal jobban tudnak szeretni. őszintébben, egyszerűbben például.
zs zs zsizsegek folyton tegnap felmondtam a mcdonald'sban mert.

Indulat-ok.

vannak azok a pillanatok amikor egyszerűen borul minden. lehet, hogy az alkohol is segítette ezt a billenést, de tény hogy pofára estem a realitás talaján. nem először. az amúgyis túltengő agresszív indulataim azonnal felébredtek és tombolni kezdtek.
hhhh. nézd,ilyesmi előfordul.
olyan kusza minden és néha oly nagy teher a szív. nem tudsz engem kezelni, és ezért én vagyok a hülye meg a hisztispicsa. mindemellett ha dühöngeni akarok akkor baszod, dühöngeni fogok. hisztizni fogok. ordítani fogok. egy pohárnyi sav vagyok.

Fiam maga kifogta dél-amerikát.

Nem járt le a szavatosságom 3 hónap alatt. ki hitte volna. lassan már a nyár sem olyan szép álom hanem rohadék mert kurvára szét akarom fesztiválozni az agyam de igaziból ha mindennap veszünk 4 sört egy csomag pillecukrot meg egy barnaszofit akkor is vidám leszek. pedig rohadjak meg nagyon vártam ezt az egészet és most gyerekes módon egy kicsit haragszom rá hogy miért kell lennie és így megszerettetnie magát.
kurvára nem tudom mit csinálnék nélküled te szarházi

a hajnalok a legszebbek.

meg a reggeli bódult melegség. ilyenkor a Világ a szemem sarkában egy halvány vázlat. nyilván ezért menekülök oly sűrűn hozzá - felejteni.
nem gondolni arra hogy mennyire nincs energiám befejezni azt a bizonyos vázlatot. nem haladok mert toporgok vagy szédülten szaladgálok valamerre.
2 hét van hátra a gimnáziumi pályafutásomból.
nem, nem vagyok boldog.
buta vagyok lusta és nemtörődöm.

a szerelem hajszálerei,

ha egy-kettő elpattan, még nem vérzel el.
egy kicsit még szép is.

őrülten lüktető vénák futnak a bőröm alatt. néha már egészen hozzá vagyok szokva a szerelem jelenlétéhez.

pasztell

színű boldogságot fúj az arcomba a szél. kellemes, hangulatos. vettem hozzá pasztellkrétát. kirajzolom magunkat a világba, színesen és mosolygósan, belemeredve a pillanatba hé milyen jó meleg a kezed bambán mosolygó gyerekeket áztat a tavaszi eső a betonról.

taknyoshülyegyerekek.

csak ez lehet a magyarázat arra, hogy képesek vagyunk felhőtlenül boldogok lenni bárhol, bármilyen szituációban.
igaziból ez az este egy kicsinyített mása az életünknek : elindulunk mert mennünk kell mert menni akarunk mert nem bírunk magunkkal úgysem, kikötünk valahol akárhol, és egyszerűen ott boldogunk vagyunk. miért? mert mindig mosolyognom kell rá.
viszont ha én fizettem volna a sörömet, akkor tuti nem veszem meg az utolsó pilsent és nem hányom össze az ágyamat. bár tény, hogy akkor nem röhögtünk volna egész reggel ezen meg azon a temérdek egyéb dolgon ami a kis rózsaszín cica alakú kukámban végezte.

- arra kellett rájönnöm, hogy imádlak. tuti? tuti. de tutiratuti? aha. ezesetben óóó.

<3

pééé

túl neveletlen vagyok. erre kellett rájönnöm, meg arra hogy úgy szeretek ahogyan éppen kedvem tartja. ötös skálán mondjuk egy erős hármas. és ez elég tré.

de a szívemnek nagyon kedves az a mosolygós kerek feje.

A picture called happiness.

akár ki is akaszthatom a falra azt a képet. kicsit kifakultak a színei, de olyan üde és bájos. újrafesthetnénk ám. mit hozol, festéket vagy ecsetet? valamiért úgy érzem, maradandót alkotnánk; bár tény hogy néha felbasz ez a sok feltételes mód.

a törésvonalak új utakat szabnak, és egészen sok mosoly nyílik az út mentén. és néha nem kell gondolkodni, nem kell akarni csak pusztán érezni. meggondolatlan szavakat mondani szívből.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy kurvára nem fogok felszállni arra a vonatra.

néha kigombolódik a kabátom és lefagyaszt a csontig hatoló jeges döbbenet. mit csinálok? mégis mi a faszt csinálok? és ilyenkor úgy érzem magam mint egy sokszáz darabos kirakó amiből hiányzik néhány darabka és ezért sosem lesz szép és sosem lesz egész és sosem lesz elkápráztató meg olyan amit kitesznek a falra.

belecsúsztatom az összefagyott kis kezemet a zsebébe, és ő felmelegíti.