a hajnalok a legszebbek.

meg a reggeli bódult melegség. ilyenkor a Világ a szemem sarkában egy halvány vázlat. nyilván ezért menekülök oly sűrűn hozzá - felejteni.
nem gondolni arra hogy mennyire nincs energiám befejezni azt a bizonyos vázlatot. nem haladok mert toporgok vagy szédülten szaladgálok valamerre.
2 hét van hátra a gimnáziumi pályafutásomból.
nem, nem vagyok boldog.
buta vagyok lusta és nemtörődöm.

a szerelem hajszálerei,

ha egy-kettő elpattan, még nem vérzel el.
egy kicsit még szép is.

őrülten lüktető vénák futnak a bőröm alatt. néha már egészen hozzá vagyok szokva a szerelem jelenlétéhez.

pasztell

színű boldogságot fúj az arcomba a szél. kellemes, hangulatos. vettem hozzá pasztellkrétát. kirajzolom magunkat a világba, színesen és mosolygósan, belemeredve a pillanatba hé milyen jó meleg a kezed bambán mosolygó gyerekeket áztat a tavaszi eső a betonról.