2012. június 5., kedd
nem fejezem be
mert nem azért jár a szám hogy mentegetőzzek hanem mert igazam van, és nem meggyőzni akarlak csak húzom az időt hogy megértsd hogy valójában mennyire nem érdekel az igazság.
lassan nem tudom már tovább húzni az időt mielőtt szétfeszít a tennivágyás csak azt nem tudtad eddig milyen mélységesen rettegek a saját árnyékomtól.
2012. június 4., hétfő
2012. március 28., szerda
2012. március 15., csütörtök
ha
megragadnám kicsúszik a kezemből
elengedném elfolyna
bolondul úszkálunk fel és alá sűrű zavaros vízben, elcsusszanva a döntő-sziklák mellett, biztos pont nélkül teljesen képlékenyen.
katalin vagyok, nem szilárd.
elengedném elfolyna
bolondul úszkálunk fel és alá sűrű zavaros vízben, elcsusszanva a döntő-sziklák mellett, biztos pont nélkül teljesen képlékenyen.
katalin vagyok, nem szilárd.
2012. március 7., szerda
ez olyan, mint egy vallomás
kíváncsian várom mikor döntöm végre el hogy
karmester vagyok. tökéletesen komponálok az érzelmeimmel.
az agyam közepén állok, ami egy csodálatos előadóterem. itt reptetem őket,játszom velük, ízekre szedem, megkóstolom, felfalom, majd halálnyugodtan irányítom a tombolás epicentrumában egy olyan katarzis felé ahol a gondolatritmusok hullámzanak a kottában, a szívzörejek néha kiugranak egy korty levegőért, a közönségem a testem többi része: a szívem őrülten füstölve zakatol, a csontjaim szétcsúsznak a bizsergéstől, az izmaim olvadnak, a könnyek repdesnek, minden az elementáris csúcspontot várja ami a beledet is kitépi.
teljesen megbolondítom magam de pont mielőtt elpattanna a húr, váltok.
mindig tökéletes az időzítés.
és mindig rohadtul meg is visel.
megtépázva ringatózóm az egykedvű mélabúmban. beköltözött az agyamba a fülbemászó dallamával.
semmigond.
itt a tavasz és én megnyílok neked mint a tenger, így döntöttem. most döntöttem el.
de azt nem tudom megmondani hogy mi van köztünk a csodálatosságon kívül, ami a vasárnapot a kedvenc napommá tette
karmester vagyok. tökéletesen komponálok az érzelmeimmel.
az agyam közepén állok, ami egy csodálatos előadóterem. itt reptetem őket,játszom velük, ízekre szedem, megkóstolom, felfalom, majd halálnyugodtan irányítom a tombolás epicentrumában egy olyan katarzis felé ahol a gondolatritmusok hullámzanak a kottában, a szívzörejek néha kiugranak egy korty levegőért, a közönségem a testem többi része: a szívem őrülten füstölve zakatol, a csontjaim szétcsúsznak a bizsergéstől, az izmaim olvadnak, a könnyek repdesnek, minden az elementáris csúcspontot várja ami a beledet is kitépi.
teljesen megbolondítom magam de pont mielőtt elpattanna a húr, váltok.
mindig tökéletes az időzítés.
és mindig rohadtul meg is visel.
megtépázva ringatózóm az egykedvű mélabúmban. beköltözött az agyamba a fülbemászó dallamával.
semmigond.
itt a tavasz és én megnyílok neked mint a tenger, így döntöttem. most döntöttem el.
de azt nem tudom megmondani hogy mi van köztünk a csodálatosságon kívül, ami a vasárnapot a kedvenc napommá tette
2012. február 17., péntek
a tenger cseppenként szivárgott vissza a fejembe
csak éppen nem vettem észre.
morzsolhatóra száradt agyam partján tajtékozva zavarják a hullámok habosra a gondolataimat.
dagály idején dalolva hullámzok a cethal gyomrában.
csak akkor fáj,ha te is akarod és azt is meg tudom mondani mely hullámok csapnak a sziklákhoz, mert úgyis csak azokkal akarsz majd táncolni. ismerlek már barátom.
morzsolhatóra száradt agyam partján tajtékozva zavarják a hullámok habosra a gondolataimat.
dagály idején dalolva hullámzok a cethal gyomrában.
csak akkor fáj,ha te is akarod és azt is meg tudom mondani mely hullámok csapnak a sziklákhoz, mert úgyis csak azokkal akarsz majd táncolni. ismerlek már barátom.
2012. február 8., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
