Az alvó szörnyet bottal piszkáló gyerek vagyok aki ébredéskor félelemtől kirobbanó szívvel menekül.
Senkinek sem árulok el titkokat, és mikor maguktól rájönnek úgy viselkedem mintha természetes lenne minden. nehogy azt hidd már
Csalódás önti el a szívemet mikor megtorpanok a mélység előtt. gyerekes indulattal taszítanám a józan eszemet végeláthatatlan zuhanásokba. hajt a kíváncsiság, az elmém olyan tiszta mint a szűz hó olyan fehér mint a frissen született papírok tömege és elnyomhatatlan az érzés hogy ha valami ilyen makulátlan hát ne hagyjál nyomot rajta.
Ezért kavirnyászok a szakadék szélén és ezért játszok a szörnnyel is. Félig megrágott majd kiköpött szív - és agydarabkák. Gonoszság.
Megrohadok ettől a szartól. A szerelem betompít. megbéklyóz. felnőtté tesz. kalapot emelsz és leköszönsz.
bezárod az ajtót és örökre száműzöd a szörnyeket a szakadékaikkal együtt. csak a párhuzamos egyenesek (ki)törések nélkül.
Ki akarom tépni magamból ordítva remegve térdre esve mert nem teheted ezt velem még nem!
EL AKAROK TŰNNI*
[Agyszarkiszivárgás.]
