nem szabadna hibáztatnod és mégis fogod pedig te nem álltál ellen a sodrásnak és senkit sem érdekel hogy nem vagy jövőbe látó.

Végül úgy döntöttem

hogy ha kések akkor késhetek egy teljes órát is kiültem a konyhàba hideg tejet ittam és zokogtam.

A soha egy gyorsan múló állapot.

Amióta az eszemet tudom irtózatosan utáltam a paradicsomot. most pedig nem bírok betelni vele és az igenigen szűkös keretemben is állandó szereplő lett a kenyér, a vajkrém, az uborka és a tea mellett. hátszóval mást nem is nagyon veszek. namindegy, a minimál szörnyen menő.
amúgy oda akartam kilyukadni hogy valamikor tavaly nyáron mondtam ki azt hogy olyan nincs hogy soha és most emlékeznem kell erre bár kibaszottul megzavar, mert elfelejthetek én mindent, bármit és a mosolyomat is elföldelhetem akár a magokat abban a reményben hogy végre gyökeret eresztek ebben a világban, de sosem vagyok jó helyen és mindig sokezer fényévvel beljebb és pár centivel feljebb.

miki azt mondta hogy a magzatok sem tudják mi van a születés után és hogy a mi helyzetünk ugyanez.
csípem a magzatokat.

a paradicsomok miatt megint bármit elhiszek. háhá.







[a soha egy gyorsan múló állapot. szeszélyes és őrült.]

én most itt.

KD.

19

Budapest!
Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!
Csupa test!
Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló
csuda-est!
Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,
buta, rest!
Rimet reád még! Színt, mely életemre
odafest!
Ha meghalok, mondjátok siromnál:
Budapest.

nincsen múltam veletek.

lezárt papírdobozokat égetek.
duna vízzel festek dunát.
a sohaviszontnemlátásra emelem poharam.