és te leültél két emelet között a lépcsőfordulóban.
A tetőn lakok, te vagy a szerelmem és én gyűlöllek téged.
Így megy ez, nincsenek tragédiák csak élet.
Egymást elkerülő vonalak kusza rengetege.
Ellentmondás van mindenben, olyanok mint a falak, betörik a szíved ha nekiszaladsz.
jobban kellesz
Ha a hiány nincs, mi az ami fáj?
Megmondom; sima, hideg fájdalommá szilárdult az összes meg-nem-tett-lépésed-felém.
Szívkavics.
Az vagy.
2015. január 22., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)