Az alaposabb elemzések azt mutatják, hogy az Univerzumban éppen annyi negatív potenciális energia van, amennyi a tömegek és egyéb pozitív energiák összege, ezért az univerzum nettó energia tartalma éppen zérus, és az ősrobbanáskor is zérus volt.
Ámde ha ennyire üres világban élünk, mégis miért tapasztaljuk az anyagi világot olyan valóságosnak?
Ez bizony fogas kérdés, hiszen a tapasztalható reális anyag és energia mögött ott van a negatív potenciális energia. Olyan ez, mintha hitelt vennénk fel egy banktól, és látszólag lenne pénzünk, azonban éppen annyi pénzünk lenne, mint amekkora a tartozásunk.
Úgy tűnik, hogy az anyagi világ – vagy amit annak tapasztalunk – nem más, mint olyan jelenség, amit „hitelbe” kaptunk az ürességből, vagyis az üres térből, és amit egyszer majd vissza is kell fizetni.
Ez a megállapítás nem csupán az objektívnak tűnő materiális világra vonatkozik, hanem a tudatunkban található jelenségekre is, az emlékeinkre, a vágyainkra, sőt a tudatunkban összeálló tudattartalmak azon komplexumára is, amellyel önmagunkat azonosítjuk, vagyis az énünkre, az egónkra, a személyiségünkre is.
a világon nincs semmi gyönyörűbb annál, hogy 5 hónappal később egy pillanatnyi, töredéknyi emlékem sincs arról hogy ezek a gondolatok megjárták az agyam.
Ez a megállapítás nem csupán az objektívnak tűnő materiális világra vonatkozik, hanem a tudatunkban található jelenségekre is, az emlékeinkre, a vágyainkra, sőt a tudatunkban összeálló tudattartalmak azon komplexumára is, amellyel önmagunkat azonosítjuk, vagyis az énünkre, az egónkra, a személyiségünkre is.
a világon nincs semmi gyönyörűbb annál, hogy 5 hónappal később egy pillanatnyi, töredéknyi emlékem sincs arról hogy ezek a gondolatok megjárták az agyam.
