Vattaidő.

Ezer és ezer darabra robbanva szárnyra kap a szíved. Ezek a napok bódító koppanások az élet padlóján.
Sikíts térképet, mely szívedig elvezet. (élvezet.)
eszmélet-vesztés.
már fel sem ébredsz az álmaidból. mindennap összemorzsolod a szíved, hogy ne kelljen a szemébe nézni. Te vagy a pont ahol a hullám megtörik és visszagördül. Beleszaggat a fény a pupilládba. Folyton menekülsz, pedig te vagy az egyetlen aki fájdalmat hoz. Minden éjjel szerelmes vagyok de egyre zavarosabban és fájdalmasabban. A végeredmény mindig egy ágy, összeharapott lepedőkkel. Kiköpködött szívmorzsákkal és az egyre erősödő érzéssel, hogy belefulladok a saját őrületembe.