2010. október 7., csütörtök
olyan
sajnálatos hogy a szavakból nem lesznek képek; hogy a szememben nincs fényképezőgép; hogy mindig éppenhogycsak; hogy az érzések nem tapinthatóak; a gondolatok nem materiálisak; hogy a felejtés ilyen egyszerű; hogy mindig végtelennek tűnik az idő és mégis kifutok belőle mint a ködből és hogy nem bírok megmaradni a seggemen!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
én hogy tud (....), ezt már megírtam neked.
az egyszer holnap lesz, igaz?
Megjegyzés küldése