még arra a burokra amiben csak mi ketten éltünk? mindig ùgy éreztem hogy ketten vagyunk a világ ellen. gyerekkorillat. de a burok fel lett tépve és a harsogó káosz az, ami jobban érdekel minket a másiknál. mert zaj van a szívünk között, ami lassan láthatatlan távolságra sodor.
minden tökmindegy?
2010. október 26., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése