pééé

túl neveletlen vagyok. erre kellett rájönnöm, meg arra hogy úgy szeretek ahogyan éppen kedvem tartja. ötös skálán mondjuk egy erős hármas. és ez elég tré.

de a szívemnek nagyon kedves az a mosolygós kerek feje.

A picture called happiness.

akár ki is akaszthatom a falra azt a képet. kicsit kifakultak a színei, de olyan üde és bájos. újrafesthetnénk ám. mit hozol, festéket vagy ecsetet? valamiért úgy érzem, maradandót alkotnánk; bár tény hogy néha felbasz ez a sok feltételes mód.

a törésvonalak új utakat szabnak, és egészen sok mosoly nyílik az út mentén. és néha nem kell gondolkodni, nem kell akarni csak pusztán érezni. meggondolatlan szavakat mondani szívből.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy kurvára nem fogok felszállni arra a vonatra.

néha kigombolódik a kabátom és lefagyaszt a csontig hatoló jeges döbbenet. mit csinálok? mégis mi a faszt csinálok? és ilyenkor úgy érzem magam mint egy sokszáz darabos kirakó amiből hiányzik néhány darabka és ezért sosem lesz szép és sosem lesz egész és sosem lesz elkápráztató meg olyan amit kitesznek a falra.

belecsúsztatom az összefagyott kis kezemet a zsebébe, és ő felmelegíti.

péter.

gondolt egyet, vett egy mély levegőt, és lenyelte a napot. a mosolya, a szavai, az illata a haja minden ugyanaz, csak ragyogóbb. nem is tudok megszólalni, csak mosolygok és csillog a szemem és nagyonszeretemőt. csupa csodából készült ez a fiú.

Megcsusszannak a kontúrok.

Remegnek az agysejtjeim. mocskosmód fáradt vagyok.
fogalmam sincs mikor alkottam utoljára bármit. ha esetleg támad egy ötletem, nem tudom lerajzolni. konkrétan nem bírok már egy kibaszott egyenes vonalat húzni a papíron.
[az érzéseim nem jutnak el a kezemig.]
az agyamnak egy ócska szegletébe vackoltam be magam, és innen próbálok irányítani. néha úgy érzem, ha kicsit nagyobbra nyitom a szám, akkor egyszercsak kifordulok rajta.

gondolom lassan felélem az érzelmeim, mert mindig őt keresem mindenhol és mikor megtalálom egyszerűen csak otthagyom.
nincs mit mondanom neki, holott annyi mindenről tudnék mesélni.

[hiányoznak az okos szemei.]

ádám ps. kata blog.

anita viktor. de mindjárt hoz egy cigit.
és gondolatban integetek majd az emesének mert hiányzik nagyon.
kisimultak a görbe estéink, nullfokos szöget zár be.
majd egyszer minden jó lesz bébilány.
.

mindennap úgy megyek haza, hogy úristen dejó hazajönni; és végre van otthonunk. nagyon furcsa ám.

.

Ő eltűnt. és mikor 5 centire volt az arcomtól, szinte fel sem ismertem. a szívem kiszakadt és elkezdtem remegni. azt hittem eltüntettem, hogy ő delete gombot nyom ami nálam is törlést okoz, de ő még mindig T. és az is marad. mindörökké.
.

a dolgok lassan csusszannak a helyükre. és nehezen tanulok de kellőképpen dacos vagyok és ezt figyelje mindenki : kibaszott dekoratőr lesz belőlem! igaz, hogy 21 embert vesznek fel, és igaz hogy a 4 vizsgatárgyból kettőről fogalmam sincsen h mit takar meg nem bírok idegekkel egy 6órás felvételit de az a helyzet hogyha rámszakad az ég én akkoris oda fogok járni. ennyi.

[és leszophat mindenki aki nem hisz bennem.]

és a póznernek is meg fogom mutatni hogy az egy dolog hogy az ő diákjai a szorgalmasak de én vagyok a tehetséges részleg. háhh, eszem is több van mint azoknak ott.
le vagyok maradva egy teljes évvel az anyagban, ami 18 századot jelent, de igazából én négyszer annyit tanulok mint ők.

*
^^
poc :
az a helyzet hogy nagyon szeretve vagy. és ha novemberig nem stabilizálódik a helyzet akkor telefon. mindenképp. mert látni akarlak táncolni.
csupacsupaszeretet tea rendel.

Ójaj.

Találtam újságokat amiket sosem fogok kiolvasni, papírlapokat amikre sosem fogok rajzolni, leveleket amiket sosem fogok befejezni és feladni. Találtam könyveket amikből sosem tanultam, és rengeteg meg nem írt angolházit. Találtam cédéket amiken fogalmam sincs milyen zene van. Találtam rengeteg busz- és vonatjegyet, koncertbelépőt, aprópénzt, biztosítótűket, a régi diákigazolványomat amit felgyújtottam, tollakat, elhasznált zoknikat, és a halottá nyilvánított csodatornacipőm.
Megtaláltam a régi parfümöm, és találtam hozzá elfelejtett érzéseket is.

Azon a ponton elsírtam magam.
Aztán kidobtam mindent a szemétbe.

gyönyörűnek látom magunkat ,

ahogy sörözünk a kibaszott péntekesti utcákon.
[adj egy puszit.]
meg gyümölcsvodkát.
gyönyörűek vagyunk, ahogy életet táncolunk a kihalt térbe.
vadul. éhesen. elérhetetlenül.
nektek táncolunk. magunkkal.
[érzed, ahogy elkap a zene?]
lehúz. elsodor. megőrjít. kiránt magadból és felhajít. messze, magasra. magadba mélyeszted a körmöd és legszívesebben ordítanál hogy kapjon el valaki, vigyen el magával, fogadja be a ritmust amit lüktetsz magadból.
[a zene nyit. a zene zár.]
nincs megállás.

mindig szörnyű

a másnap reggel. összetörten, kifacsarva bűzlesz magadba zuhanva az ágyon. az agyad nem kapcsol be. és 2 óra emelt matek vár rád. meg 2 buli este.

akárhogyis

,de bazdmeg. mi mások vagyunk. volt, hogy úgy gondoltam dehogyis, hogy ez csak valami nagyképű illúzió, de nem.
nem vagyunk olyanok, mint ők.
nem bírunk olyanok lenni. sosem leszünk olyanok.

[kérlek, hagyd már abba.]


nem ragyogunk már. felemésztjük magunkat és reggelre elmúlunk az álmainkkal.