hàtraarc előreszív

megrezzen a ceruza a papíron ès menthetetlenül szètcsùsznak az irànyíthatatlan körvonalaim. seggrevàgódom màr a gondolattól hogy feljebb lèpjek a lèpcsőfokokon. fèlek a tavasztól, szundit nyomnak majd a magvak mint mindig ès èn sosem viràgzom ki, főleg hanemisakarok ès a fèlelem úgy fal fel mint egy èhező szörnyeteg főleghahagyommagam ha tehetetlen vagyok a tehetetlensèggel szemben ami nem ordít az meghal ès èn mindig visszacsúszok a visszakozàsba. visszavisszavisszavisz
mièrt nem hagyod magad megmenteni mindig tùllöklek a nehèzsègeken ès èszreseveszed mert nem vagy egyidőben jelen önmagaddal bàb ez mibe aludni jàrnak a pillangók ès èszreseveszed
nem haladsz együtt az úttal futószalagon èrkezel a sorsod elè felkèszületlenül ès azt hiszed majd rossz helyen vagy ès ha tènyleg elvesznèl elfalatoznak a fàk kèt ètkezès között nasinak.