h

úgy èrzem, hogy belèmpenèszedik a fàradtsàg. elgörbíti a csontjaim, belemar a húsomba, àrkokat vàj a bőrömbe. színes fàjdalommal a szemeim alatt, mosolygok. szikràzó fejfàjàssal, túllüktető moccanàssal. bezàrlak a fekete tèli kabàtom alà, betekerlek a sàlak alà, visszanyellek a hangommal együtt. Mi? Nemtudom. mindenhonnan elkèsek, mindenről lekèsek, bàrcsak tudnàm hogy hol vagyok ès mit csinàlok amikor sehol sem vagyok.
a blahàn fekszek reggel a földön ès fuldokolva röhögök.