Persze, csak nyugodtan. foldbe gyokerezo nemtorodomseggel figyelek. dagaly van. minden akaratossagot elsopro orjito orjongessel orlodom fel. ingyen kostolo a jobb agyfeltekembol? ridicoulos. ismet hullamosak az egek es az aprobbnal is aprobb vagyok.
...,valtozik.
2010. május 19., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
olvaslak mint valami idegent és rájövök mindig is úgy gondoltam rád mint dolgokra, emberekre.
mintha mindenki itt lenne mellettem benne az életemben;
és tudnám hogy miről álmodik aki mellémférkőzik. pedig nem tudhatom, te nem vagy itt, de mégis vagy valahol..
olyan mint a filmekben egy megható főszereplő aki bele-bele férkőzik olykor a gondolataimba.
mikor kicsiként ülsz az autó hátsó ülésén és közben várod hogy végre piros legyen a lámpa, nézel ki és arra gondolsz vagy valahol, valahol amit sosem fogtál meg, sosem léptél annak a helynek a talajára. nem tudod milyen hely az. valójában csak láttad, de sosem érezted igazán.
és ez az érzés visz el mindenhová..
és annyira groteszk és rossz érzés marad...
mert a főszereplő.
fontos marad.
Megjegyzés küldése